Arpeggio
Öt eset meghallgatásra: ugyanaz az akkord egyszer együtt megszólaltatva, egyszer törve. Ugyanazok a hangok, más belépés.
Az akkord oszlopként áll a kottaképben: minden fej egymás fölött, minden hang egyszerre. A tőle balra álló hullámvonal azt mondja, hogy ne egyszerre jöjjenek, hanem gyorsan egymás után, alulról fölfelé. A szó az olasz arpa, vagyis hárfa szóból ered — olyan hangszerből, amely másként nem is tud akkordot megfogni.
Ezen a lapon minden eset kétszer áll egymás mellett: balra jel nélkül, jobbra jellel. Aki mindkettőt meghallgatja, ugyanazokat a hangokat hallja és más kezdetet. Éppen ez különbözteti meg ezt a jelet szinte minden másiktól ezeken a lapokon: itt valóban a hangzás változik, nem csak a kép. Mindkettő ki van mérve — a belépési időpontok a hangból, a hullám és a fejek helye a nyomtatott képből.
Az akkord ettől nem lesz hosszabb. A hangok eltolva lépnek be és együtt fejeződnek be; a végén ugyanaz a hangzás áll, csak más úton érkezett.
Az akkord jel nélkül
Négy fej egymás fölött, egyetlen belépés: így néz ki egy akkord, ha semmi más nem áll mellette. Minden hang együtt kezdődik és együtt ér véget. Ez a kép az összehasonlítási pont mindahhoz, ami utána jön — tőle jobbra ugyanaz áll még egyszer, és ott éppen ez az egyetlen belépés változik meg.
Alulról fölfelé
Ugyanaz a négy hang, most a hullámvonallal. A hangzásban egymás után lépnek be, alulról fölfelé, és a távolság olyan kicsi, hogy még mindig akkordnak szól és nem skálának. A nyílhegy nem szükséges, ha úgyis fölfelé törik; egyes kiadások mégis kiteszik, hogy kétség se maradjon.
Fölülről lefelé
Ugyanaz az akkord, a nyíl lefelé mutat. Most a legmagasabb hang jön először és a legmélyebb utoljára. Ez jóval ritkább, és többnyire ott áll, ahol egy basszusnak tovább kell zengenie, vagy ahol a kéz fölülről érkezik. Aki a két képet egymás után meghallgatja, azonnal hallja a különbséget: ugyanazok a hangok, de a mozgás visszafelé fut.
A széles fekvésű akkord
Itt a hangok két oktávon át fekszenek, basszuskulcsban. Egy kéz ezt egyszerre nem fogja át, és pontosan ezért van a jel: a hullám a lefoghatatlan fogásból lefoghatót csinál. A zongoraírásban ezért áll különösen gyakran, és ott többnyire nyíl nélkül.
A jel egy akkordra vonatkozik
Két akkord egymás után, és csak az első előtt áll hullám. A második oszlop marad. Ez a válasz egy gyakori kérdésre: a jel arra az akkordra vonatkozik, amely előtt áll, nem az ütemre és nem az egész helyre. Aki a következőt is törve akarja, második hullámot ír oda.
Milyen gyorsan és merre
Hogy milyen gyorsan kell törni, sehol nem áll. A tempótól, a hangszertől és a hely jellegétől függ: nyugodt zárlatban a hullám ráérhet, egy gyors futam közepén szinte egyetlen leütés. Egy szabály azért van — a legfelső hangnak kell az ütésre esnie, ha ott fönt van a dallam, és a legalsónak akkor, ha a basszus számít. Egyiket sem nyomtatja ki egy jó kiadás; ez az előadó dolga.
Az irány viszont ott áll. Nyíl nélkül alulról fölfelé törik, és ez a szokásos eset. A hullám végén lefelé mutató nyíl megfordítja: akkor a legmagasabb hang jön először. Mindkét eset meghallgatható ezen a lapon, és a hangzásban a magasságok valóban fordított sorrendben állnak.
Ami mellette áll
Milyen hangokból áll egy akkord és milyenek vannak: Artikuláció. Más jelek, amelyek azt írják elő, hogyan szólaljon meg egy hang, nem azt, hogy melyik: Díszítések.
Kottajelek · Artikuláció · Díszítések · Kottaszótár
Az Anotona elvégzi helyetted
Fényképezd le a kottát, vagy játszd el a dallamot — az Anotona felismeri a hangnemet, lekottázza és bármelyik másikba transzponálja. Ingyen.
Nézd meg az AnotonátAz oldalon minden hang számítással készült, nem átmásolva.