Díszítések
Hat díszítés, mindegyik kétszer kimetszve: a jel úgy, ahogy nyomtatják, és ugyanaz a hely kiírva — mindkettő megszólal, és mindkettő pontosan ugyanannyi ideig tart.
Egy jel a hangjegy fölött, és egyetlen hangból négy lesz. A díszítés nem más hangokat ír elő, hanem egy módot, ahogyan ezt az egyet megszólaltatjuk: a leírt érték egészben marad, és a jel mondja meg, mi történik belül. Minden díszítés kétszer áll itt — ahogyan nyomtatják, és alatta kiírva. A két változat ugyanannyi ideig tart; egymás után meghallgatva hallatszik a távolság az írás és a hangzás között.
Trilla
A főhang és a fölötte lévő szomszéd olyan gyorsan váltakozik, ahogy még tisztán marad. A jel nem mondja meg, hány váltás van; kiírva itt négy pár áll, és a hangjegy értéke pontosan ugyanaz marad.
Felső mordent
Egyetlen gyors lépés fölfelé és vissza, azután a főhang marad. A jel a sima cikcakk vonás nélkül. A lépés nem tart tovább egy szempillantásnál — az érték egész maradéka a főhangé.
Mordent
Ugyanez lefelé: egyszer röviden az alatta lévő szomszédhoz és rögtön vissza. A jel függőleges vonást visel a cikcakk közepén. Ennyi az egész különbség a felső mordenthez képest, és könnyen elsiklik fölötte a szem.
Paránytrilla
Négy hang a leírt hangjegy körül: a fölötte lévő szomszéd, a főhang, az alatta lévő szomszéd, a főhang. A hangjegy fölött a forgás azonnal indul; mögötte előbb maga a hangjegy szól, és a forgás a végén jön.
Rövid előke
A kis hangjegy zászlaján vonás van, és olyan röviden szólal meg, ahogy csak lehet. A főhangtól szinte semmit nem vesz el: az ütésre esik, és a főhang azonnal követi.
Hosszú előke
A vonás nélküli kis hangjegy nem a széleken lévő dísz, hanem késleltetés. Elveszi a főhang értékének felét — pontozottnál a kétharmadát —, és csak azután oldódik fel. Kicsiben írva éppen ő az, amit hallunk.
Felülről vagy a főhangról?
Itt válnak el a vélemények: a trilla a leírt hangon kezdődik, vagy a fölötte lévő szomszédon? A barokkban, és még Mozartnál is, felülről indul — a díszítés ott feszültség, amely feloldódik. A tizenkilencedik században, Hummeltől és Chopintől kezdve, a főhangon indul. A képek itt a későbbi olvasatot mutatják; régi zenénél a kiadás előszavába való betekintés a munka része, és egy jó kiadás éppen ott mondja meg.
Hány hang fér bele egy díszítésbe, azt egyetlen jel sem mondja meg. Ez a tempótól és a hangszertől függ: ami itt négy váltással van kiírva, lassú tételben kevesebb lesz, gyorsban több.
Kettő, amelyet nem lehet kiírni
Ebből a sorból két jel hiányzik, Arpeggio és Glissando, mégpedig egyetlen okból: nincs kötött hangsoruk. Az akkord előtti hullámvonal azt mondja, hogy hangjai egymás után érkeznek — azt nem, hogy milyen gyorsan. A két hangjegy közötti vonal azt mondja, hogy a köztük lévő út megszólal — zongorán a közbeeső billentyűk, hegedűn fokozat nélküli csúszás. Ami közöttük van, azt a hangszer dönti el, és ezért nem lehet hangjegyekbe tenni.
Kottajelek · Dinamika · Hangjegyértékek · Kottaszótár
Az Anotona elvégzi helyetted
Fényképezd le a kottát, vagy játszd el a dallamot — az Anotona felismeri a hangnemet, lekottázza és bármelyik másikba transzponálja. Ingyen.
Nézd meg az AnotonátAz oldalon minden hang számítással készült, nem átmásolva.