A hangszár iránya
Öt eset meghallgatásra és megnézésre: ugyanaz az ütem egyszer helyesen szedve, egyszer a szárral fordítva kikényszerítve. A hangzás nem változik.
A szár semmit sem mond a hangzásról. Azért mutat felfelé vagy lefelé, hogy a hang bent maradjon a vonalrendszerben, és ne lógjon ki a szélén. A szabály a középső vonal — az öt közül a harmadik: alatta a szár felfelé mutat és a fej jobb oldalán áll, rajta és fölötte lefelé mutat és a bal oldalon áll.
Violinkulcsban a középső vonalon b van, basszuskulcsban d. Nem rögzített hangmagasságról van tehát szó, hanem helyről a vonalrendszerben — ugyanaz a b más kulcsban más szárat kap.
Ezen az oldalon minden eset kétszer áll egymás mellett: balra úgy, ahogy szedni kell, jobbra a kikényszerített ellenkezőjével. Mindkettő ugyanúgy szól — a hangmagasságokat és a belépéseket a hangzásból, a szár irányát a nyomtatott képből mértük.
A középső vonal alatt
Az e a középső vonal alatt áll, így a szár felfelé mutat és a fej jobb oldalán ül. Így bent marad a vonalrendszerben. Jobbra ugyanaz az e lefelé kikényszerített szárral: az kilóg a vonalrendszer alá, és az olvasás nehézkesebb lesz. A hangmagasság mindkét képen ugyanaz.
A középső vonalon és fölötte
A magas c a középső vonal fölött fekszik, így a szár lefelé mutat és a fej bal oldalán ül. A határ éles: már a középső vonalon fekvő b is lefelé kapja a szárat. Jobbra ugyanaz a hang felfelé kikényszerített szárral — megint ugyanaz a hang, más kép.
Akkord: a legtávolabbi hang dönt
Az akkordnak három feje és egy szára van. Az irányát az a hang dönti el, amelyik a legtávolabb áll a középső vonaltól. Itt a legmélyebb van messzebb, mint a legmagasabb, így a szár felfelé mutat — noha az egyik hang a középső vonal fölött áll. Jobbra ugyanaz az akkord lefelé kikényszerítve.
Gerendás csoport: egyetlen irány mindnek
Négy nyolcad egy gerenda alatt. Külön-külön különböző irányba mutatnának, hiszen kettő a középső vonal alatt, kettő fölötte fekszik. A gerenda azonban egy csoporttá köti őket, és a csoport egyetlen irányt kap — ugyanazzal a mércével: a legtávolabbi hang számít. Jobbra ugyanaz a csoport felfelé kikényszerítve.
Két szólam: egymástól elfelé
Két szólam egy vonalrendszeren. Itt már nem a fekvés számít, hanem a szólam: a felső felfelé kapja a szárat, az alsó lefelé, még akkor is, ha mindkettő a középső vonal ugyanazon oldalán állna. Így olvasás közben rögtön látszik, melyik hang melyik szólamhoz tartozik. Jobbra ugyanez felcserélve — és éppen ilyenkor veszik el a fonál.
A középső vonal dönt
Három eset túlmutat az egyszerű szabályon, és éppen ezek zavarják meg az olvasót. Akkordban az a hang dönt, amelyik a legtávolabb áll a középső vonaltól — sem a legmagasabb, sem a legmélyebb. A gerendával összefogott csoport egyetlen irányt kap az összes hangjára, ott is, ahol egyesek magukban másként állnának. És ahol két szólam osztozik egy vonalrendszeren, a felső mindig felfelé, az alsó mindig lefelé mutat, bárhol is fekszenek a hangok: ott a szár mondja meg, melyik szólamhoz tartozik a hang.
Az egész hangnak egyáltalán nincs szára. A kérdés csak a fél hangtól kezdve merül fel — a nyolcadtól pedig hozzájön a zászló, mindig ugyanazon az oldalon, mint a szár.
Mi áll mellette
Milyen hosszú egy hang és honnan van egyáltalán a szár: Hangjegyértékek. Hogyan olvasunk kottát az elejétől: Kottaolvasás tanulása.
Kottajelek · Kottaolvasás tanulása · Kottaszótár
Az Anotona elvégzi helyetted
Fényképezd le a kottát, vagy játszd el a dallamot — az Anotona felismeri a hangnemet, lekottázza és bármelyik másikba transzponálja. Ingyen.
Nézd meg az AnotonátAz oldalon minden hang számítással készült, nem átmásolva.