Pontozott hangjegyek
Öt eset, mindegyik kétszer meghallgatható: előbb a hangjegy pont nélkül, aztán ugyanaz ponttal — és az ütem pontosan ugyanannyi ideig tart.
A hangjegyfej mögötti pont az egész kottaírás legtakarékosabb jele. Azt mondja: és még egyszer ennek a fele. A félhangból három negyed lesz, a negyedből három nyolcad, a nyolcadból három tizenhatod.
Ez nem rögzített ráadás, hanem arány: hogy a pont mennyit tesz hozzá, attól függ, milyen hosszú lenne a hangjegy nélküle. Ezért minden eset kétszer szerepel itt — egyszer csupaszon, egyszer ponttal —, és mindkét alkalommal ugyanazon a magasságon szól a hang. Hallható különbség csak az időtartam. Az ütem viszont pontosan ugyanolyan hosszú marad, mint előtte: amit a pont a hangjegynek ad, azt elveszi a mögötte álló szünetektől.
Pontozott félhang
Két negyedből három lesz. Háromnegyedes ütemben az egész ütemet kitölti, és ott ez a szokásos eset — egyetlen hang, amely mind a három ütésen átnyúlik. Négynegyedesben pontosan egy negyed marad mögötte, és ebből születik az egyik leggyakoribb ütemkép, ami csak létezik.
Pontozott negyedhang
Két nyolcadból három lesz. Ez az a pont, amelyet a leggyakrabban látni: a mögötte álló nyolcaddal együtt két ütést tölt ki, és megadja azt a hosszú-rövid mintát, amely minden indulóban és minden második balladában ott van. Aki egyenletesen játssza, a lépésből sétát csinál.
Pontozott nyolcadhang
Két tizenhatodból három lesz. Ugyanaz az osztás egy emelettel lejjebb, és a mögötte álló rövid hang nagyon rövid lesz — olyan rövid, hogy a triolától való különbség elmosódik, ha nem figyelünk oda. Nyomtatásban a kettő világosan eltér; eljátszva gyakran kevésbé.
Kétszer pontozott hangjegy
A második pont még az első felét teszi hozzá, vagyis az alapérték negyedét. Együtt ez az eredeti hangjegy hét nyolcadát adja: majdnem az egészet, de éppen nem egészen. A mögötte maradó darabok ennek megfelelően parányiak lesznek, és pontosan ebből él a barokk nyitányok élessége.
Pontozott szünet
A pont a szünetekre éppúgy hat, mint a hangjegyekre — csak épp nem halljuk, a várakozásból vesszük észre. A képen a bal és jobb oldali hang ugyanaz; egyedül az mozdult el, hogy mikor érkezik a második. Régebbi kiadások kerülték a pontozott szünetet, és helyette két szünetet írtak; ma mindenütt ott van.
A pontozott ritmus
Előbb nyolc egyenletes nyolcad, aztán ugyanaz az ütem pontozva
A leggyakoribb használat egyáltalán nem egyetlen hosszú hang, hanem egy pár: egy pontozott hangjegy és mögötte egy rövid, újra meg újra. Hosszú–rövid, hosszú–rövid. A képen látható két sor ugyanannyi ideig tart és ugyanazt a lüktetést hordozza — az egyik egyenletesen osztja, a másik három az egyhez arányban.
Ez a minta a zenetörténet felét viszi a hátán: a francia nyitány ebből él, a induló is, és jó része annak, ami a könnyűzenében «egyenesnek» számít. Aki egyenletesen játssza, mást játszik — és aki hallja, rögtön észreveszi, akkor is, ha megnevezni nem tudja.
Ahol a pont a szabály
Hat nyolcad, aztán ugyanaz az idő két pontozott negyedként
Összetett ütemnemekben a pontozott hangjegy nem kivétel, hanem maga az ütés. A 6/8-ban nem hat nyolcadot számolunk, hanem két hármas ütést — és egy ütés pontosan egy pontozott negyed. A kép mindkettőt egymás után mutatja: előbb a hat nyolcadot, aztán a két ütést, amely összefogja őket.
Ezért vannak az ilyen ütemek tele pontokkal anélkül, hogy bármi különöset jelentenének. És ezért kell ott a duola, amint mégis kettőt kell játszani három helyett.
Milyen hangjegyértékek vannak
A pont megváltoztat egy hangjegyértéket, nem helyettesíti. Hogy milyen értékek vannak — egész, fél, negyed és nyolcad hangjegyek a szüneteikkel —, az a Hangjegyértékek oldalon áll. Hogy melyik ütemet hogyan számoljuk, és miért számol a 6/8 másként, mint a 3/4, az a Ütemmutatók oldalon áll.
Kottajelek · Hangjegyértékek · Kottaszótár
Az Anotona elvégzi helyetted
Fényképezd le a kottát, vagy játszd el a dallamot — az Anotona felismeri a hangnemet, lekottázza és bármelyik másikba transzponálja. Ingyen.
Nézd meg az AnotonátAz oldalon minden hang számítással készült, nem átmásolva.