Trombita fogástáblázat — minden hang a maga fogásával

Hogyan kell olvasni a táblázatot

Egy sor egy hang. Balra úgy áll, ahogy a kottában van, mellette úgy, ahogy valóban szól, jobbra pedig a fogás. A három karika a három ventil abban a sorrendben, ahogy az ujjak fekszenek; az első van legközelebb a fúvókához. A kitöltött karika azt jelenti, hogy le van nyomva.

A mellette lévő számjegyek a szokásos rövidítés. A «13» azt jelenti: első és harmadik ventil, a második fent marad. A ventil nélküli hangot üresnek nevezik, és pusztán az ajakkal találják el.

Honnan jönnek a fogások

Az 1. ventil két félhanggal, a 2. eggyel, a 3. hárommal szállít le. Így hét fokozat érhető el: üres, majd 2, majd 1, majd 1 és 2 együtt, majd 2 és 3, majd 1 és 3, végül mind a három. Pontosan ezek a lépések nullától hat félhangig, hézag nélkül, és egyik sem kétszer.

A kiindulópontokat a természetes felhangok adják. Nem egyenletesen helyezkednek el: lent messze egymástól, fölfelé egyre sűrűbben. Ezért a mély fekvésben mind a hat leszállításra szükség van, míg fent egy vagy két ventil már betölti a következő hangig tartó rést.

Egy finomság rejlik ebben: három félhang kétféleképpen fogható, a harmadik ventillel egyedül, vagy az elsővel és a másodikkal együtt. A szokás az első és a második. A harmadik húzókája így szabadon marad a korrekcióhoz, mert a mély kombinációk természetüknél fogva kissé magasan szólnak.

Miért van némelyik hangnak két fogása

Ha egy hang úgy fekszik, hogy két természetes felhang is eléri, akkor két fogás létezik. Az egyik a mélyebb felhangból indul és kevés leszállítást kíván, a másik a magasabból és több ventilt kíván.

A táblázat a szokásosat teszi előre. A szokásos azt jelenti: a lehető legmélyebb felhangból, mert az szólal meg a legbiztosabban. A többi nem szükségmegoldás, hanem eszköz — gyors futamokban a második fogás olykor az egész ujjcserét megspórolja, a magasban pedig a kényelmesebb ajakfeszesség biztosabban talál.

Miért szól a trombita mélyebben, mint ahogy le van írva

A szokásos trombita B♭ hangolású. Ez azt jelenti: amikor a játékos leírt hangként azt fogja, amit legelsőként tanult, valójában egy nagy szekunddal mélyebb hang szól. Ezért áll az egész táblázat kétszer — balra úgy, ahogy a kottában van, mellette az, amit egy zongora játszana hozzá.

Ez nem ennek az egy hangszernek a furcsasága, hanem szabály a fúvószenekar felére. Hogy az egész hogyan függ össze, és hogyan lehet a két oszlop között átszámolni, a Transzponálás oldalon áll.

Mi áll mellette

A hangjegyértékek és hosszuk: Hangjegyértékek. Hogyan kell egyáltalán kottát olvasni: Kottaolvasás tanulása.