Oktávjelek
Öt eset meghallgatásra: ugyanazok a hangok egyszer pótvonalakkal, egyszer a jellel. A hangzás marad, a kép elmozdul.
A vonalrendszer fölött messze fekvő hangnak pótvonalakra van szüksége, és a harmadiktól kezdve játék közben már senki sem számolja őket. Erre való a jel: a hangok fölötti 8va azt jelenti, hogy »egy oktávval magasabban, mint ahogy le van írva«, az alattuk álló 8vb azt, hogy »egy oktávval mélyebben«, a 15ma pedig mindjárt két oktávot.
Ezen az oldalon minden eset kétszer áll egymás mellett: balra jel nélkül, jobbra a jellel. Aki mindkettőt meghallgatja, ugyanazt a hangot hallja — épp erről van szó. Ami változik, egyedül a képben áll: minden hangjegyfej, amelyet a jel lefed, pontosan hét fokkal, vagyis egy oktávval mozdul el. Mindkét felét megmértük itt: a hangmagasságot a hangzásból, a fejek helyét a metszett képből.
A jel tehát nem a kéznek szóló parancs, hanem a szemnek nyújtott segítség. A zenén semmit sem változtat, csak azon, milyen kényelmesen fér el a papíron.
Egy oktávval feljebb: 8va
Négy hang magasan a vonalrendszer fölött: jel nélkül pótvonalakon lógnak, amelyeket olvasás közben meg kell számolni. A 8va jellel ugyanaz a hely lecsúszik a rendszerbe, és egyetlen pillantással átfogható. Mindkét képben ugyanazokat a billentyűket ütik le — semmi különbséget nem hallani, mert nincs is.
Egy oktávval lejjebb: 8vb
Ugyanez lefelé, itt basszuskulcsban. A hangok alatti 8vb egy oktávval feljebb tolja a képet, és az alatta lévő pótvonalak eltűnnek. Aki csak a jobb oldali képet látja, ugyanúgy a mély hangokat játssza: a jel ott áll mellettük.
Két oktáv: 15ma
Egészen fent már egy oktáv sem elég. Akkor 15ma áll ott — és nem »16ma«, mert a fokokat alulról felfelé számoljuk, és két egymásra rakott oktáv középen közösen birtokol egy hangot. Ez a jel is csak olvasási segítség: a leütött billentyű ugyanaz, mint bal oldalt.
Ahol a jel véget ér
A jel addig érvényes, ameddig a szaggatott vonala tart. Itt a második hang után ér véget — és valóban csak az első két fej mozdul el, az utolsó kettő mindkét képben ugyanott áll. Éppen ez a próbája annak, hogy egy kiadás rendesen tette-e ki a jel végét.
A kulcs a kis nyolcassal
Az utolsó eset fordítva működik. A violinkulcs alatti kis nyolcas nem egy szakaszra, hanem az egész darabra érvényes, és szinte minden gitárkottán ott áll: ami oda le van írva, egy oktávval mélyebben szól. A két kép itt egyformán hangzik — a jobb oldali zene csak egy oktávval magasabban áll a papíron, mert a kulcs megint lehozza.
Meddig érvényes a jel
A 8va után szaggatott vonal fut, a végén pedig kis lefelé mutató horog áll. Eddig érvényes a jel, és egy hanggal sem tovább — ahol a horog áll, onnan megint pontosan úgy olvassuk, ahogyan le van metszve. Egyes kiadások oda még a loco szót is odaírják, olaszul »a helyén«.
Ha a horog hiányzik, a hely kétértelmű, a kottametszésben pedig a kétértelmű ugyanaz, mint a hibás. Ezért van a negyedik esetnek itt szándékosan rövid szakasza: a jel a taktus közepén ér véget, és az utolsó két hang pontosan ott áll, ahol nélküle állna.
Ami mellette áll
Melyik kulcs melyik vonalat rögzíti, és miért van belőlük több: Kulcsok. Hogy valójában mi az oktáv, és hogyan helyezkedik el a többi távolság között: Hangközök.
Kottajelek · Hangközök · Kottaszótár
Az Anotona elvégzi helyetted
Fényképezd le a kottát, vagy játszd el a dallamot — az Anotona felismeri a hangnemet, lekottázza és bármelyik másikba transzponálja. Ingyen.
Nézd meg az AnotonátAz oldalon minden hang számítással készült, nem átmásolva.