Enharmonikus csere
Öt pár meghallgatásra: kétszer ugyanaz a billentyű, két különböző kottakép. A hangzás azonos, az írásmód nem.
A C és a D között a zongorán pontosan egy fekete billentyű van. Leírva két dolog: felemelt C vagy leszállított D. Mindkét írásmód ugyanúgy szól — enharmonikusan felcseréltnek nevezik őket.
Ezen az oldalon minden pár kétszer áll egymás mellett. Aki mindkét képet meghallgatja, ugyanazt a hangot hallja; aki ránéz, két különböző hangjegyet lát: a fej egy fokkal feljebb vagy lejjebb ül, és előtte más módosítójel áll. Éppen ezt a különbséget mértük itt utána — a hangmagasságot a hangzásból, a fej helyét és a módosítójelet a metszett képből.
Az írásmód eközben nem ízlés dolga. Azt mondja meg, honnan jön a hang és hová tart: keresztes hangnemben így hívják, bés hangnemben másként, egy akkordmenetben pedig a szerepe szerint kapja a nevét. Aki rossz írásmódot választ, jól játszik ugyan, de mást ír le, mint amit gondolt.
A fekete billentyű
A leggyakoribb eset és a legegyszerűbb: a két törzshang közötti billentyűnek nincs saját betűje, ezért kölcsönkér egyet a szomszédoktól — egyszer alulról egy felemeléssel, egyszer felülről egy leszállítással. A képben a hangjegyfej közben egy fokot ugrik, a módosítójel pedig irányt vált.
Kereszt egy fehér billentyűn
Az E és az F között nincs fekete billentyű, a távolság már fél hang. A felemelt E ezért arra a billentyűre kerül, amelyet amúgy is F-nek hívnak. Feleslegesnek látszik, és nem az: egy skálában, amelynek E-re van szüksége, a felemelt E áll ott — különben ugyanaz a betű kétszer szerepelne, egy másik pedig egyáltalán nem.
Az oktávhatáron át
Ugyanez az oktáv felső szélén: B-től C-ig fél hang az út, így a felemelt B a fölötte lévő C-re esik. Itt a fej nem csupán egy fokot mozdul, oktávot vált — a hangzásból semmi sem érződik belőle, a képből minden.
Bé egy fehér billentyűn
És a másik irányban: a leszállított C az alatta lévő billentyűre esik. A fej ilyenkor egy fokkal följebb áll, mint az azonosan szóló szomszédja, előtte pedig bé van. Az ilyen írásmódok ritkák, de nem hibásak — ott bukkannak fel, ahol a hangnem megkívánja őket.
A kettős kereszt
Két felemelés egyszerre egész lépéssel emeli a hangot: a fej a fokán marad, a lenyomott billentyű a szomszédé. A kettős kereszt kis ferde keresztre hasonlít, és csaknem csak ott áll, ahol egy keresztekkel teli skálának rendben kell tartania a betűit.
Két hangnem, ugyanazok a billentyűk
Ami egyetlen hangra érvényes, az egy egész hangnemre is. A Fisz-dúr és a Gesz-dúr billentyűről billentyűre ugyanazt fogja — nem hasonlóan szólnak, hanem azonosan. A kottaképben az egyik hat kereszttel áll ott, a másik hat bével.
Hogy melyiket vesszük, azt a környezet dönti el: egy darab, amely E-dúrból jön, tovább keresztet ír; amelyik Desz-dúr felé tart, bét ír. Mindkétszer ugyanúgy szól, és mindkétszer csak az egyik írásmód a kézenfekvő.
Ami mellette áll
Hogy mely jelek emelik és szállítják le a hangot, és meddig érvényesek, a Módosítójelek oldalán áll. Hogy melyik hangnemben hány van belőlük, és hogyan függnek össze, a Hangnemek oldalán áll.
Kottajelek · Hangnemek · Kottaszótár
Az Anotona elvégzi helyetted
Fényképezd le a kottát, vagy játszd el a dallamot — az Anotona felismeri a hangnemet, lekottázza és bármelyik másikba transzponálja. Ingyen.
Nézd meg az AnotonátAz oldalon minden hang számítással készült, nem átmásolva.